Bájkeverő

Földöntúli szeretőm,

Egy mézédes vérű lány.

A gyűrött szélű lepedőn

Csókolja újra a szám.

Bűbájos a nevetés

Kék színű szemein át.

El fog még remegés,

Ha érzem az illatát.

Könnyű a szív, ha már ébred a nap,

S az estém véget ér.

A misztikus színdarab félbeszakad,

Hol te vagy a macska és én az egér.

Ész-tekerő bájkeverő, te vagy a vég.

Érzem rég.

Egy útkereső szép szerető, ki sosem elég.

Felkavaró, elragadó, gyönyörű vég.

Érzem rég.

Majd elzavarom, megfogadom lássa az ég.

Csak ma este még...

Csábító a jelenet,

Rózsában úszik a kád.

A tükrön rúzsos üzenet:

(A díványon várok rád)

Újra egy átlagos éjszaka vár,

S a holdfény mosolyog rám.

Tudja, hogy mindig a szívem az ár,

De ha lemegy a nap, elszáll a magány.

Ész-tekerő bájkeverő, te vagy a vég.

Érzem rég.

Egy útkereső szép szerető, ki sosem elég.

Felkavaró, elragadó, gyönyörű vég.

Érzem rég.

Majd elzavarom, megfogadom lássa az ég.